, 2021/10/21

Oliver Thornton a londoni art deco hotelek ízét hozza el egy Tribeca-i lakásba a design debütálásához. Thornton stílusát színházi színészként eltöltött ideje határozza meg.

egy Tribeca-i lakásba

Oliver Thornton brit tervező úgy közelíti meg tervezési projektjeit, mint egy díszlettervező egy színházi előadást: egy olyan világ fantáziáját kell megteremtenie, amely nem a miénk. A Londonban élő tervező több mint tizenhét évig színházi színészként dolgozott, olyan musicalekben játszott, mint a Les Miserables, a Priscilla Queen Of The Desert, Az operaház fantomja és a Rocky Horror Show a londoni West Enden, valamint az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban.

.Miután a színészet kiegészítéseként otthonokat forgatott és barátainak segített a tervezési projektjeikben, felfedezte, hogy a két karrier igen harmonikusan kiegészíti egymást. "Azokban az években, amelyeket a színpadon töltöttem, kialakult bennem ez a mód, ahogyan a projektek narratíváját megteremtettem" - magyarázza Thornton. "Anélkül, hogy észrevettem volna, eljutottam oda, hogy egy projektet majdnem úgy kezelek, mint egy színpadi előadást.

Ez a bájos, 700 négyzetméteres, egy hálószobás lakás a Tribecában, New Yorkban, a Thornton tervezőstúdió, az Oliver Thornton Home elindítását jelzi, amely New Yorkban és Londonban is vállal projekteket. A stúdió debütálásához egy építészetileg gyér New York-i lakást alakított át egy pazar lakhellyé, amelyet a híres londoni Art Deco szállodákban eltöltött tartózkodás inspirált.

Hogyan tervezzünk olyan otthont, amely illik az életünkhöz?

Thornton úgy kezdi a tervezési folyamatot, hogy ügyfelét "önmaguk arisztokratikus változataként" képzeli el - mondja. Inspirációt az Art Deco stílusból merít, amely az 1920-as és 30-as években söpört végig Amerikán és Európán. "Arra gondoltam, hogy vicces lenne úgy elképzelni az ügyfelemet, mint egy brit úriembert az 1930-as években, akinek New Yorkban volt egy pied a terre, és rengeteg bútora és utalása volt olyan dolgokra, amelyeket otthon látott" - töpreng Thornton.

Ügyfele, aki gyakran utazott, a teret pihenőhelyként használta két utazás között, így Thornton olyan nyugodt környezetet alakított ki, amely arra ösztönzi ügyfelét, hogy hazatérjen. "Olyan dizájnnal akartam előállni, amely azt jelenti, hogy amikor visszatér a városba, otthon érzi magát, és lehetővé teszi számára, hogy sokkal jelentősebb módon éljen a térben."

Az Art Deco geometrikus és merész vonalai által befolyásolva Thornton egy lebegő polcegységet tervezett a Tri-Lox-tól a gálya stílusú konyhában, nádszegélyes üveg felhasználásával - ez a motívum az egész lakásban megismétlődik. Azt akarta, hogy a konyha zökkenőmentesen illeszkedjen a nappaliba, ahelyett, hogy a helyiségeket különálló területként kezelné. Egy antik futó melegséget és karaktert visz a sűrített térbe.

"Azt hiszem, sokan félnek a konyhai szőnyegek használatától" - mondja Thornton - "de ha olyat veszel, ami könnyen tisztítható, vagy nehéz mintázatú, akkor nem látszanak rajta olyan könnyen a foltok". Ez a szőnyeg az Upstate Rug Supply-tól ideális választás, jegyzi meg, az anyag hosszú élettartama és tartóssága miatt. "Ez [a szőnyeg] már 100 éve létezik, és még 100 évig fog létezni. Valójában a kopástól és az elhasználódástól javulni fog".

Thornton a konyha art deco stílusjegyeit könnyedén ötvözi a nappaliban a lineáris formák, a vízszintes részletek és szegélyek, valamint az elegáns sárgaréz ékezetek használatával. A férfias hatás érdekében sárgaréz falikarokat használt a Visual Comfort tömör árnyékolójával. Az 1830-as évekbeli brit tölgyfa dobasztal kiegészíti a szobában aprólékosan elhelyezett számtalan európai régiséget. "Az volt az elképzelés, hogy ez a fajta úriember beutazta a világot, és útközben felszedett antikvitásokat, majd elhozta őket Amerikába, így a lakásban egyfajta európai érzés uralkodott" - mondja.

A kanapéhoz egy kéttónusú, testre szabható alvókanapét használt a Roger + Chris-től. Szerencséje volt az egyik kedvenc brit művészének, Luke Edward Hallnak a műalkotásával. "Volt egy kiállítása egy berlini galériában, ezért lázasan felhívtam a galériát, és azt mondtam: "kérem, ha van valami, ami nem kelt el, szólna nekünk", és sikerült megszereznünk ezt az egy darabot!"