, 2021/10/21
Számos klasszikus kerti kedvencről kiderült, hogy elég agresszív ahhoz, hogy károsítsa az őshonos ökoszisztémákat. Íme, mit ültessünk helyette.
A kertemben van egy nagy becsben tartott menyasszonyi koszorú spirea, amit a nagymamámtól kaptam egy 200 éves növényből, ami a családi tanyánkon nőtt Alabamában. Sajnos ez a fajta gyorsan növő, nem őshonos cserje az ország számos területén kiszorítja a vadon élő őshonos növényeket. Sok olyan növény, amely generációkon keresztül öröklődött, valamint a kertészeti központokban jelenleg is kapható növények sok államban invazívnak számítanak.
Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma szerint ezek az egzotikus fajok képesek elnyomni a vadvirágokat, kidönteni az árnyékot adó fákat, és megfojtani a vadon élő állatoknak táplálékot és menedéket nyújtó őshonos cserjéket és kis fákat. A jó hír az, hogy rengeteg gyönyörű őshonos növény létezik, amelyek kiváló alternatívát jelentenek a tájban. Íme egy lista a legfontosabb invazív növényekről és a helyette termeszthető legjobb őshonos helyettesítő növényekről.
Ha pedig hozzám és az örökzöld spireámhoz hasonlóan önnek is van egy ilyen támadó növénye, amelytől egyszerűen nem tud megválni, tegyen extra erőfeszítéseket annak érdekében, hogy kordában tartsa (vezeklésképpen én is eltávolítom az invazív privétet egy közeli erdőből).
Invazív növény: Lonc: Japán lonc
Lehet, hogy a japán lonc (Lonicera japonica) édes illatú virágaiért szereted, de ez az erőteljes indás növény gyorsan kezelhetetlenné válhat a kertben. Erdőkben és más természetes területeken képes eltakarni a fákat és árnyékba borítani az őshonos csemetéket. A japán lonc 1806-ban került az Egyesült Államokba az erózió megfékezésére, de mára ez a növény 26 államban jelent nagy problémát.
Őshonos alternatíva: A japán lonc. Ha hasonló kinézetű és illatú indát szeretnél, válassd a trombitás loncot (Lonicera sempervirens). Más néven korall lonc ($17, Etsy), az Egyesült Államok déli részein őshonos, és a 4-9. zónában tűri a zónákat. A kolibrik imádják a piros virágokat, más madarak pedig a virágzás után termő bogyókat eszik. Csak ne tévesszük össze ezt a növényt a trombitaszőlővel (Campsis radicans), amelynek szintén csöves narancsvörös virágai vonzzák a kolibriket, de Délkeleten invazív.
Lila pillangóbokor virága zöld fűháttérben
Invazív növény: Pillangóbokor
Mi rossz lehet a pillangóbokorban? Vonzza a pillangókat és a méheket, és ez jó, nem? A pillangóbokorral (Buddleia davidii) az a probléma, hogy kiválóan alkalmas arra, hogy magjait mindenhová szétszórja. A kínai őshonos növényt 20 államban, köztük az egész nyugati parton invazívként tartják nyilván. Elfoglalhatja az erdőket és a patakokat, kiszorítva az őshonos növényeket. Ami a legrosszabb, hogy a pillangóbokor nektárjából csak a kifejlett pillangók táplálkozhatnak, kiszorítva a pillangólárvákat is tápláló növényeket.
Őshonos alternatíva: Kaliforniai lila. Táplálja a pillangókat minden életszakaszban, a hernyótól a kifejlett egyedekig, kaliforniai liliommal (Ceanothus). A pillangóbokor illatos, kék-lila virágait kapja meg, anélkül, hogy agresszívan nőne. A Kaliforniában és Észak-Amerika más részein őshonos kaliforniai lila ($9, Plants Express) valójában nem igazi lila, hanem a homoktövisfélék családjába tartozik. A 8-10-es zónában szívósak és szárazságtűrők. A 'Victoria' fajta egy kicsit hidegtűrőbb, és a 7-es zónában is megterem.
Invazív növény: Angol borostyán
Míg a borostyán az akadémián kívánatos, egyes tájakon rémálommá válik. Ha az angol borostyán (Hedera helix) elszabadul a vadonban, megfojtja a fákat, és sűrű takaróba borítja az aljnövényzetet, amelyen semmi sem nő át. A városokban és külvárosokban az angol borostyán a patkányok és az ácshangyák számára is menedéket jelent. Észak-Európában őshonos, ahol a hideg időjárás kordában tartja terjedését. Az Egyesült Államok melegebb területein nem elég hideg ahhoz, hogy elpusztítsa, és a növény olyan, mint a kudzu (egy invazív indás növény, amely elárasztotta a déli területeket), pedigrével.
Bennszülött alternatíva: Cross Vine. Szeretnél egy gyorsan növő kúszónövényt, amely egy falat takar, és érett tájképi megjelenést kölcsönöz neki? Válaszd a keresztszőlőt (Bignonia capreolata), az Egyesült Államok délkeleti részén őshonos örökzöld, fás szárú szőlőt, amely sárga és mahagóni színű virágokat, valamint sűrű lombozatot hoz. A keresztszőlő hatalmasra nőhet, elérheti a 30-50 láb magasságot, és akár 9 láb szélességben is elterjedhet, így nagy területet képes beborítani. A méhek, pillangók és kolibrik imádják a virágokat, így olyan beporzóknak is segítesz, amelyek soha nem jönnének a borostyán közelébe. A Cross vine (31 dollár, Etsy) a 6-9-es zónában terem.
Invazív növény: Japán borbolya
A japán borbolya (Berberis thunbergii) piros leveleivel és bogyóival színt visz az őszi tájba. Mint a legtöbb egzotikus növény, jó szándékkal érkezett. A japán borbolyát 1875-ben telepítették be Bostonba egy európai borbolyafajta helyettesítésére, amely terméskárosító búzarozsdát hordozott. Másfél évszázaddal később a japán borbolya az USA keleti és középnyugati részén invazív módon terjedt el.
Őshonos alternatíva: Beautyberry. Ha őszi színt szeretne, válasszon helyette szépségáfonyát (Callicarpa americana). Ez az észak-amerikai őshonos növény gyönyörű, élénk lila bogyókat nevel az 5-10. zónában. Lombja ősszel magenta-lilára színeződik, így őszi színt is kap. Magjai és bogyói fontos táplálékforrást jelentenek az énekesmadarak, őzek és mókusok számára. A Beautyberry ($17, The Home Depot) tavasszal és nyáron virágzik, és vonzza a pillangókat és más őshonos rovarokat.
Invazív növény: Burning Bush
A madarak imádják az ázsiai őshonos égő bokor (Euonymus alatus) termését, ami azt jelenti, hogy a magokat abszolút mindenhová elszórják. Ez vezetett oda, hogy az égő bokor a Mississippitől keletre fekvő legtöbb államban invazív veszélyforrásnak számít, ahol a cserje eluralkodik az őshonos erdőkön, mezőkön és part menti bozótosokon. A kertekben régóta kedvelt díszcserje, az égő bokor kiszorítja az őshonos növényeket, amelyekre a vadon élő állatoknak táplálékként és menedékként van szükségük.
Őshonos alternatíva: Ha az égő bokor őszi színét az ökológiai pusztítás nélkül szeretné megkapni, válasszon helyette fojtócseresznyét (Prunus virginiana). Ez a cserje Észak-Amerika nagy részén őshonos, Új-Fundlandtól Tennessee-ig, és a 2-10. zónában virágzik. Ősszel élénk narancssárga és piros leveleket, nyáron pedig skarlátvörös bogyókat hoz a 20 láb magasra is megnövő cserjén. A chokecherry ($50, Etsy) értékes táplálékforrás a vadon élő állatok számára, öt lepkefaj, 10 selyemlepkefaj és számos énekesmadár táplálékául szolgál.
Invazív növény: Spirea
A japán spirea (Spiraea japonica) sok kert régi kedvence, amelyet tavasszal rózsaszín vagy fehér virágaiért, ősszel pedig piros, narancssárga és sárga lombozatáért becsülnek. Az 1870-es években telepítették be az Egyesült Államokba, de elszökött a kertekből, és ma a közép-atlanti államokban invazív fajként tartják számon.
Őshonos alternatíva: Virginia Sweetspire
Élvezd a Virginia sweetspire (Itea virginica) illatos fehér virágait kora nyáron és színes leveleit ősszel. Ez az Egyesült Államok délkeleti részén őshonos, könnyen gondozható, szárazságtűrő cserje a 3-7. zónában nő, és eléri a 4 láb magas és széles magasságot. A 'Henry's Garnet' (40 $, Etsy) egy népszerű fajta, amely körülbelül 3 láb magasan kompaktabb marad, és lilásvörös őszi színt kínál.
Invazív növény: Spirea
A japán spirea (Spiraea japonica) sok kert régi kedvence, amelyet tavasszal rózsaszín vagy fehér virágaiért, ősszel pedig piros, narancssárga és sárga lombozatáért becsülnek. Az 1870-es években telepítették be az Egyesült Államokba, de elszökött a kertekből, és ma a közép-atlanti államokban invazív fajként tartják számon.
Őshonos alternatíva: Virginia Sweetspire
Élvezd a Virginia sweetspire (Itea virginica) illatos fehér virágait kora nyáron és színes leveleit ősszel. Ez az Egyesült Államok délkeleti részén őshonos, könnyen gondozható, szárazságtűrő cserje a 3-7. zónában nő, és eléri a 4 láb magas és széles magasságot. A 'Henry's Garnet' (40 $, Etsy) egy népszerű fajta, amely körülbelül 3 láb magasan kompaktabb marad, és lilásvörös őszi színt kínál.
Invazív növény: Japán Wisteria
A wisteriát (Wisteria floribunda) mindenki szereti az illatos lila virágaiért, amelyek tavasszal csöpögnek a robusztus indákról. Az 1830-as években Ázsiából került az Egyesült Államokba, de elszökött a vadonba, és ma már 19 államban invazív növénynek számít. A wisteria inda több mint 50 évig is elélhet, és gyorsan felnő mindenre, ami az útjába kerül, így az őshonos növényeket lekeríti és beárnyékolja.
Őshonos alternatíva: American Wisteria. Az amerikai wisteria (Wisteria frutescens) ázsiai rokonához hasonlóan lógó, romantikus lila virágokkal rendelkezik, de agresszív növekedési szokása nélkül. Az 5-9. zónában tűrhető, ahol lugasokra, falakra és oszlopokra nevelhető. Az amerikai wisteria ($34, Etsy) virágfürtjei kicsit kisebbek, mint az ázsiai fajé, de ugyanolyan illatosak. Vonzza a beporzókat, és számos lepkefaj lárváit táplálja. Egy másik közeli rokon őshonos alternatíva a Kentucky wisteria (Wisteria frutescens var.
Invazív növény: Mimosa
A mimózát mutatós, illatos virágai miatt termesztik, amióta az 1740-es években Kínából Észak-Amerikába került. A mimóza (Albizia julibrissin) azonban 13 államban vált invazívvá. Floridában a növényi ökoszisztémára nézve komoly veszélyt jelent. A mimózák fája törékeny és gyökérzete gyenge, ezért nem élnek túl sokáig. Ráadásul rendetlenek is, maghüvelyeiket az udvarokra és a felhajtókra szórják.
Őshonos alternatíva: Redbud. A vörösbimbó (Cercis canadensis) a mimózák tavaszi virágzását és kis díszfaméretét nyújtja a mocskosság és a gyomos szokások nélkül. Ez a kis fa az Egyesült Államok keleti részén őshonos, és a 4-9. zónában tűrhető. A Redbud ($13, Etsy) vöröses virágbimbókat hoz, amelyek tavasszal rózsaszín virágokká nyílnak, és eléri a 20-30 láb magasságot.
Invazív növény: Nagy perifériás gyöngyvirág
Ez a gyorsan növő talajtakaró az egyik legelterjedtebb invazív növény délen. A kertészek a nagy örökzöldet (Vinca major) a szép lila virágai és az árnyékban való növekedési képessége miatt ültetik. A gyöngyvirág Dél-Európából és Észak-Afrikából származik, és az 1700-as években került dísznövényként az amerikai kertekbe. Három évszázaddal később az összes déli államban és Kaliforniában burjánzó invazív növény. A gyöngyvirág kiszorítja az őshonos növényeket a vizes élőhelyek mentén és az erdőkben. Olyan baktériumoknak is gazdája, amelyek pusztító betegséget okoznak a szőlőben. Rokona, a közönséges örökzöld (Vinca minor) szintén rossz hír.
Őshonos alternatíva: Hegyi sarkantyú. Az Allegheny sarkantyúsként (Pachysandra procumbens) is ismert örökzöld évelő növény kiváló talajtakaró a periféria helyettesítésére. Árnyékos területeken is jól fejlődik, és tavasszal apró fehér virágokat hoz. A hegyi sarkantyú (30 $, eCrater) lassan nő, így nem fog mindent elfoglalni maga körül. Az Egyesült Államok keleti részén őshonos, és a 6-8-as zónában is megterem. Vigyázzunk, hogy ne keverjük össze a hegyi sarkantyút a hasonló kinézetű japán pachysandrával
Invazív növény: Mimosa
A mimózát mutatós, illatos virágai miatt termesztik, amióta az 1740-es években Kínából Észak-Amerikába került. A mimóza (Albizia julibrissin) azonban 13 államban vált invazívvá. Floridában a növényi ökoszisztémára nézve komoly veszélyt jelent. A mimózák fája törékeny és gyökérzete gyenge, ezért nem élnek túl sokáig. Ráadásul rendetlenek is, maghüvelyeiket az udvarokra és a felhajtókra szórják.
Őshonos alternatíva: Redbud. A vörösbimbó (Cercis canadensis) a mimózák tavaszi virágzását és kis díszfaméretét nyújtja a mocskosság és a gyomos szokások nélkül. Ez a kis fa az Egyesült Államok keleti részén őshonos, és a 4-9. zónában tűrhető. A Redbud ($13, Etsy) vöröses virágbimbókat hoz, amelyek tavasszal rózsaszín virágokká nyílnak, és eléri a 20-30 láb magasságot. Jó választás kisebb kertekbe.
Invazív növény: Nagy perifériás gyöngyvirág
Ez a gyorsan növő talajtakaró az egyik legelterjedtebb invazív növény délen. A kertészek a nagy örökzöldet (Vinca major) a szép lila virágai és az árnyékban való növekedési képessége miatt ültetik. A gyöngyvirág Dél-Európából és Észak-Afrikából származik, és az 1700-as években került dísznövényként az amerikai kertekbe. Három évszázaddal később az összes déli államban és Kaliforniában burjánzó invazív növény. A gyöngyvirág kiszorítja az őshonos növényeket a vizes élőhelyek mentén és az erdőkben. Olyan baktériumoknak is gazdája, amelyek pusztító betegséget okoznak a szőlőben. Rokona, a közönséges örökzöld (Vinca minor) szintén rossz hír.
Őshonos alternatíva: Hegyi sarkantyú. Az Allegheny sarkantyúsként (Pachysandra procumbens) is ismert örökzöld évelő növény kiváló talajtakaró a periféria helyettesítésére. Árnyékos területeken is jól fejlődik, és tavasszal apró fehér virágokat hoz. A hegyi sarkantyú (30 $, eCrater) lassan nő, így nem fog mindent elfoglalni maga körül. Az Egyesült Államok keleti részén őshonos, és a 6-8-as zónában is megterem. Vigyázzunk, hogy ne keverjük össze a hegyi sarkantyút a hasonló kinézetű japán pachysandrával
Invazív növény: Kínai privilégium
A privet (Ligustrum villosum) egy örökzöld cserje vagy kis fa, amelyet gyakran sövényként ültetnek. Ez azonban egy igazán szörnyű növény. Bárhol megnő; napon vagy árnyékban, nedves vagy száraz talajon, városban, vidéken, bárhol. A privet az 1850-es években érkezett az Egyesült Államokba őshonos Ázsiából, és hamarosan mindenütt a kertek szerves részévé vált. Ma már a déli területek egyik legrosszabb gyomnövénye, ez a növény erdőkben, zavart területeken és az utak mentén terjed, ahol tömör sűrűséget alkot, amely elnyomja a környező növényeket. Ha ez még nem lenne elég rossz, sokan allergiásak a tavasszal virágzó pozsgásfű virágporára.
Bennszülött alternatíva: Limerock Arrowwood
A limerock nyílfa (Viburnum bracteatum) jó alternatívája a privetnek, mert sövénysort alkotva biztosítja a magánszférát, fehér, illatos virágai pedig vonzzák a méheket, madarakat és pillangókat. Az Egyesült Államok déli felföldjein őshonos, a loncfélék családjába tartozik, tavaszi virágai édes illatúak. A 6-8-as zónában is megél, 12 láb magasra nő, és 6-12 láb szélesre terjed. Hazájában, Tennessee-ben és Georgiában veszélyeztetett fajként tartják számon, ezért a limerock arrowwood ültetése a kertészet megóvását szolgálja.